Megúsztam egy figyelmeztetéssel
December 21-én 11.30 tájékán Szinérváralján a Vasút utcán (mi, régi váraljaiak mindig így neveztük, bár hivatalos neve Cuza Vodă) éppen a központ felé igyekeztem gyalogosan a járdán haladva, amikor az út szélén álló rendőrautóból udvariasan kiszólt egy fiatal rendőr, hogy fáradjak közelebb. Rögtön kapcsoltam, hogy a védőmaszk miatt invitál ,,megbeszélésre”, mert ki is kaptam a zsebemből a maszkot, s meg is kérdeztem tőle, hogy emiatt szól-e. Megerősítette, hogy igen, emiatt, s figyelmeztetett, hogy a védőmaszk viselése nyílt nyilvános területen kötelező, s ezzel nemcsak magunkat védjük a fertőzéstől, hanem másokat is. Ezt eddig is tudtam, s ebben egyet is értettünk. Bár én eddig úgy gondoltam, hogy ha az utcán, a járdán egyedül közlekedem a távolságtartás szabályai szerint, a védőmaszkot csak akkor veszem fel, amikor nagyobb embercsoporttal találkozom, vagy olyan helyre érek, ahol az emberek közötti távolságot nem lehet megtartani. Nos, a fiatal rendőr ügynökkel folytatott megbeszélés során megtudtam (ha eddig nem lett volna a számomra elég világos), hogy az utca, a járda is ilyen nyílt nyilvános terület, sőt kérdésemre válaszolva azt is tudomásomra hozta (amit én eddig abszurdumnak, képtelenségnek tartottam), hogy ha kerékpárral közlekedem (ami velem naponta előfordul), akkor is viselnem kell a védőmaszkot, mert akkor is nyilvános területen tartózkodom.
A maszkviselés elmulasztását végül megúsztam egy írásos figyelmeztetéssel (jegyzőkönyv van róla), feltételezem azért, mert nem szálltam vele vitába, nem mondtam ellent, s egyetértésemet fejeztem ki a járványügyi előírások betartása tekintetében.
Tetszik, nem tetszik, tanultam egy-két számomra új dolgot a fiatal rendőrtől. Valószínűleg ezért is érdemes volt hazalátogatnom szülővárosomba, Szinérváraljára. (Bár eredeti célkitűzéseim között egyáltalán nem szerepelt egy ilyen találkozás.)
