Koltói helyzetkép 2019 márciusában – Interjú Csendes Lajos polgármesterrel

Március 27-én Koltón jártam. A Községháza tanácstermében beszélgettem Csendes Lajossal, Koltó polgármesterével.

- Legutóbb valamivel több mint egy évvel ezelőtt találkoztunk személyesen. Akkor a március 15-i emlékünnepség keretében ünnepélyes keretek között adták át az új koltói óvoda épületét. Az ön akkori avató beszéde alapján megírtam A koltói óvoda sikertörténetét, amely lapunk 2018. március 30-i számában jelent meg. Most azt kérdem Öntől, hogy melyek voltak az elmúlt egy év fontosabb eseményei Koltón. Gondolok itt az eredményekre, de az esetleges problémákra, kihívásokra is.

- Igen, 2018. március 18-án adtuk át az új óvodát. Sajnos, az első óvoda Koltón csak 2018-ban jött létre. Nekünk a drága kommunista rendszer sem épített ötven év alatt egy óvodát, de sem az utóbbi 30 év demokratikus rendszere.

Koltó csak 2004 óta önálló község, s az óvodaépítéssel elég sok gondunk volt. Nem akarta finanszírozni senki, s ekkor adódott az a helyzet, hogy Hollandiában egy alapítvány ezt az épületet felajánlotta. Kaptunk az alkalmon, tizenhárman kiutaztunk Hollandiába, 21 nap alatt lebontottuk, s hét kamionnal Koltóra szállítottuk. Ez 2014 őszén történt, pénz hiányában nehezen tudtuk elkezdeni a munkát, a tervezése is nehézkesen haladt, mert ez egy fa szerkezetű építmény, de 2018-ra sikerült felépíteni, s így elértük, hogy az óvodás gyerekeinket kiköltöztessük a Teleki kastélyból egy színvonalas épületbe. Az idő is sürgetett, mivel 2017 nyarán megnyertük a Teleki kastély felújításának a pályázatát uniós forrásokból, s emiatt ki kellett, hogy költöztessük az óvodásokat a kastélyból.

Ez sikerült is, s a tegnap például faültetési tevékenységet szerveztünk az óvodás gyerekekkel együtt, az új óvoda telkére 32 gyümölcsfát ültettünk. Most a gyerekek normális körülmények között tanulhatnak hosszabbított napközis programmal, délután négy óráig vannak az óvodában. Erre nagyon nagy szüksége volt a közösségnek. Ehhez még hozzá szeretném fűzni azt, hogy az óvoda belső bútorzatát és az épület melletti játszóteret a Magyar Állam Nemzetpolitikai Államtitkársága biztosította, a Kárpátmedencei Óvoda Fejlesztési Program keretein belül és a Romániai Pedagógus Szövetségen keresztül.

Az óvódával kapcsolatban megszületett az az ötlet, hogy most már legyen egy kis árnyék is a gyerekeknek, ezért vásároltunk vagy ötféle gyümölcsfa-csemetét - almát, körtét, szilvát, meggyet, diót -, s tegnap elültettük őket. Minden gyereknek lesz egy fája, erre rá fogjuk írni a gyermek nevét, kis locsolókat is vásároltunk, hogy locsolgassák a fákat, foglalkozzanak velük.

Sajnos kevés óvodás gyerekünk van a községben, jelenleg 22 gyerek jár magyar óvodába.

- Az óvóda átadásán és működtetésén kívül még mit szeretne kiemelni az elmúlt év eseményei közül?

- Tavaly adtuk át a generálkivitelezőnek a Teleki kastély restaurálását. Ez egy örömünnep volt a közösségünk számára. Sokan nem is tudják, hogy hatszor pályáztunk, s így sikerült a hatodik alkalomra elnyernünk egy uniós pályázatot a kastély felújítására. A restaurálási munkálatok folynak, nehézkesen haladnak a dolgok, mert a cégek is anyagi gondokkal küszködnek.

Haladunk, jó munkát végeznek, csak nehezen jutunk előre.

Ehhez még hozzá szeretném fűzni azt, hogy ha most a kastély felújul, akkor a parkot is revitalizálni kellene. Ugyanis miután elkészül a felújított gyönyörű épület, ha a park úgy marad, ahogyan most van, nem sok értéke lesz az egésznek. Elkészítettük a kivitelezési terveket a park felújítására is, ezt a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karának a Kertművészeti Tanszékén végezték Budapesten. Az árkalkuláció szerint 450 000 euróba kerül. Ehhez letettük a pályázatunkat Bukarestben a Kulturális Minisztériumban, mivel ők hirdettek egy pályázatot a műemlék jellegű épületek, műemlék parkok felújítására. Megpróbálunk más utakon is pénzt szerezni erre. Mivel nagyon nagy összegről van szó, egyelőre kilátástalan a helyzet. Erre való tekintettel úgy döntöttem, hogy lemondunk a másfél hektáros terület felújításáról, hogy legalább a bejáratot sikerüljön felújítani. Igaz, ez nyeli el a legtöbb pénzt, ugyanis szükség van a faragott kapura, a kerítésből öt köz jobbra, öt köz balra, van hozzá zöldövezet automata locsoló berendezéssel, közvilágítással, kerti bútorokkal. Csak a bejárati rész 100 000 euróba kerülne.

Az is megfordult a fejünkben, hogy vegyünk fel kölcsönt, tárgyaltunk is erről a könyvelőséggel, de kölcsönbe sem akarom belevinni a községet. Megmondom, miért.

Adóssággal vettem át a hivatalt, tudom, mit jelent, míg az ember ki tudja fizetni az adósságait, s egyet előre tud lépni. Ehhez még azt is hozzáteszem, hogy az idén olyan költségvetést kaptunk - nem csak mi, hanem minden község - hogy egy lejt nem tudunk fejlesztésre fordítani.

Hát akkor, kérdem én, hogy mi itt nekem a feladatom. Bejönni, leosztani a levelezést, és elmenni? Ha nem tudunk fejleszteni, nem tudunk előre lépni. Mégis remélem, hogy hátha megtaláljuk ennek is a finanszírozóját. (folyt. a következő lapszámban)

Farkas Imre